gyász

Temetetlen gyász

vendégbabák

 / 2021‑02‑02

A vetélés és a perinatális veszteség a gyász egyik legnehezebb és leginkább tabusított formája. Maga a halál témája és az arról való kommunikáció sem egy kedvelt és népszerű téma. Az emberek már nem látnak idős családtagokat meghalni, csecsemőket születni, már igen ritka az otthoni betegápolás, hiszen mindezek intézményesítve lettek. Így került mindannyiunktól egyre távolabb a halál gondolata, a gyász folyamata, az ezzel járó érzések megélése.

A várandóssághoz kapcsolódó és a szülés körüli veszteségélmény hirtelen és váratlanul bekövetkező esemény, amire nem lehet felkészülni, és egyben a jövő „elvesztését” is jelenti a szülők számára. Különösen traumatizáló hiszen éppen egy útnak induló élet ér sokkoló módon véget. A veszteségre adott reakciók különbözőek lehetnek az egyedi élettörténettől, a várandóssághoz való viszonytól függően. A leggyakoribb érzések: tagadás, szomorúság, bánat, bűntudat, önvád, elkeseredettség, reménytelenség, szorongás, jövővel kapcsolatos félelmek, magyarázatok keresése, harag, düh, ingerlékenység.

Az anyák gyakrabban éreznek (az apákkal összehasonlítva) bűntudatot a veszteséggel összefüggésben. A harag és a bűntudat a szülőknél megjelenhet önmagukkal vagy környezetükkel szemben, küzdenek a realitás elfogadásával. Még a korai vetélésen átesett nők is átélnek bűntudatot és üresség érzést. A vetélés megélésének része a sokk, a valótlanság érzése, az anyaszerep eltűnése miatti zavarodottság.

Gyászol ilyenkor a nagyobb testvér és a nagyszülők is. A gyerekeknél az elégséges információk hiánya okozhat a betegséggel és a halállal kapcsolatos félelmeket.

A férfiak esetében gyakoribb a rejtett gyász, mivel a veszteség idején gyakran háttérbe szorítják saját érzéseiket. A férfiszerephez kapcsolódóan kulturálisan nem támogatott az érzelmek nyílt megélése és kifejezése. A férfiak hajlamosak a gyász folyamán a munkába „menekülni”, igyekeznek erősnek maradni, ugyanakkor mellőzöttnek érezhetik magukat (a környezet számára az anya gyásza nyilvánvaló).

 

Bármilyen helyzetben lehet segítséget kérni, a megosztott gyász felszabadító erejű tud lenni!

„A gyászfolyama legfontosabb része gyakran és részletesen felidézni a történetünket.” (Elisabeth Kübler Ross)