Élvezd a családi sütést

Kedvcsinálónak bedobhatjuk a „Süssünk, süssünk valamit…” kezdetű nótát és ha mindenki benne van, akkor elő a kötényeket vagy legalábbis ne szidjuk meg az aprónépet, ha majd lisztes lesz a ruhája. (Végülis nem a kútról húzzuk a vizet és nem dézsában mosunk, mint dédanyáink, akiknek a vasalóban pedig konkrétan izzó szén volt, a szárítógépet elképzelni sem tudták.)

Először a kézi mixer dagasztó villáival keverjünk össze egy sima kalácstésztát az alábbi alapanyagokból.  

Egy nagy tálba kimérünk 60 dkg lisztet, a közepébe kis mélyedést alakítunk és 3 evőkanál kristálycukrot, rá egy tasak szárított élesztőt teszünk, rá egy egész tojást és egy sárgáját, a tál szélére egy csipet sót; mikróban langyosítunk 2,5 dl tejet (vagy bármilyen alternatíva megfelelő) és mérőpohárba készítünk 80 ml olajat (olvasztott margarin vagy vaj is lehet), majd az egészet összedolgozzuk.

Számítani kell rá, hogy ha gyermek még sosem segített a konyhában, akkor először kicsit lassabban haladunk, de ezt semmiképpen se vegyük akadályozásának, hiszen a cél a közös alkotó együttlét, amelynek révén összeszokunk és a konyhai munka nem teher lesz, hanem egy közös varázslat része Megtanulják a gyerekek, hogy mit hol tartunk, mire kell figyelni az egyes alapanyagok kezelésénél, hogyan kell kérni és megköszönni, ha azt is, hogy mindent a helyére tegyen vissza. Idővel szuper kis segítségünk lesz a konyhában hosszú évekig akár lány, akár fiú, és röpke 10-15 év múlva saját készítésű finomsággal fog kényeztetni bennünket. Ennek az úton bizony az első lépés lehet a mai    használhatlannak tűnő áprilisi nap!

A kész tésztát kelni hagyjuk a tálban fóliával lefedve vagy egy tiszta nejlózacskóba húzva, ha a tálnak van teteje, akkor azt pattintsuk rá. Közben megpihenhetünk egy mese mellett vagy elintézhetjük a közbe jött telefonokat, üzeneteket, mert arra is kell készülni, hogy a későbbi alkotás közben a telefont jobb elfelejteni, hiszen nem tanácsos a gyerekeket a konyhában egyedül hagyni a tésztával…

Meleg helyen kb. egy óra múlva megemelkedik a tészta, ekkor újra rázendítve a „Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondom, hogy mit…” kezdetű nótára a konyha felé masírozhat az egész sütő-csapat de hogy igazán klassz szülők legyünk, nagylelkűen megengedhetjük, hogy inkább a gyerkőc találja ki mit szeretne alkotni (Ha előre elkészítettünk a tésztát, akkor a gyerekeket itt vonjuk be.)

A jó alaposan megtisztított konyhapultot belisztezzük és a tálból kiborított tésztát kevés lisztet átgyúrjuk, majd kisebb darabokat vágunk, amiből az aprónép alkothat kedvére gilisztát, holdat gombócot, Bogyót és Babócát. Gáztepsibe vágunk egy darab sütőpapírt, arra mehetnek az alkotások.

(Ha soknak bizonyul a tészta, akkor maradékot nyugodtan hagyjuk meg. Fóliában le lehet fagyasztani, vagy villám gyorsan kakaós csigává lehet alakítani a dalocska „Sodorva, tekerve…” bekezdése szerint.)

A tészta formázásakor a kicsi kezek ügyesednek, edződnek, könnyebb lesz a ceruzát fogni, cipőt kötni, öltözködni. A sütés azért is jó, mert figyelemre és türelemre szoktatja a gyerekeket. Figyelni kell a mozdulataikra, hogy nem nyomják szét a tésztát, ne potyogjon minden a földre, de ha leesik, legalább ne lépjen rá. Türelmesen alakítsa a formákat és várja, amíg újra megkelnek. Az életben sem megy minden egyszerre, mert bizony gyakran próbálkozni kell, alakítani és várni az eredményre.

Az alkotásokat konyharuhával letakarva hagyjuk kb. fél órát, amíg lehetőleg közösen (!) eltakarítjuk a konyhát és egy újabb mese mellett összebújunk a kanapén.

Végül a megmaradt tojásfehérjével megkenjünk a kis formákat, amit 180 fokra előmelegített sütőbe csúsztatva, kb. 15 perc alatt megsütünk (a sütés hossza a sütik nagyságától is függ, a színükön látható, hogy megsültek-e).

Felszabadulva a munka alól a gyerekek most úgyis folyamatosan futkározni fognak, és ha belátnak a sütő ablakán, akkor helyzetjelentést is adhatnak a sülés állásáról.

Ha már ki is hűltek a kalácskák saját sütijét eheti mindenki lekvárral, nutellával vagy csak natúr, mert ma valahogy úgy is finom.